A Meta és a Google kiszáll a politikai hirdetésekből az EU-ban
Van az a pont, amikor még a világ legnagyobb techcégei is hátralépnek egyet, és inkább nemet mondanak. Ez történt most, és nem kis horderejű döntésről van szó.
A Meta (Facebook, Instagram, Threads és társaik) és a Google (YouTube, kereső, hirdetési hálózat) bejelentették, hogy 2025 októberétől leállítják a politikai hirdetéseket az Európai Unióban. Ez azt jelenti: nem lesz több kampányfilm, célzott poszt vagy szponzorált tartalom a választások előtt. Teljes visszavonulás. Egyszerre. Minden EU-s tagállamból.
Mi áll a döntés mögött?
Az új EU-s szabályozás neve: TTPA – Transparency and Targeting of Political Advertising. A célja világos: átláthatóbbá tenni a politikai hirdetéseket. Ennek érdekében minden egyes hirdetéshez kötelező megjeleníteni, ki fizette, mennyit költött, és pontosan kiket célzott vele. Ez papíron logikus lépés az árnyékkampányok, dezinformációk és külföldi befolyás visszaszorítására. Csakhogy a szabályozás komplexitása – legalábbis a platformok szerint – olyan szintű adminisztrációs és jogi kockázatot jelent, hogy inkább kiszállnak. Nem országonként, nem ideiglenesen – hanem teljes Európa-szinten.
Kampány újratervezés indul
Ez a döntés nem egy dizájnváltás vagy hirdetési algoritmus finomhangolása. Ez stratégiai fordulat, ami alapjaiban érinti az EU-s politikai kommunikációt. Az elmúlt években a választási kampányok jelentős része épült digitális hirdetésekre: célzott videók, személyre szabott üzenetek, remarketing kampányok. Most ez a lehetőség – legalábbis a két legnagyobb platformon – megszűnik. A kampánycsapatoknak újra kell gondolniuk, hogyan jutnak el a választókhoz. Nem kis feladat.
A platformok szerint: túl sok a szabály, kevés a mozgástér
A Meta nyíltan kritizálta a szabályozást, szerintük az új rendszer csökkenti az információhoz való hozzáférés lehetőségét, és gyengítheti a demokratikus párbeszédet. Érvelésük szerint ha kevesebb célzott politikai tartalom jelenik meg, azzal pont az érdemi, releváns információk szorulnak háttérbe. Más olvasatban viszont a szabályozás épp azt szeretné elérni, hogy ne algoritmusok és sötét hirdetési rendszerek döntsék el, ki milyen politikai üzenetet lát – hanem átlátható, nyomon követhető kampányok formálják a közbeszédet.
Nyomásgyakorlás vagy valódi kivonulás?
Jogosan merül fel a kérdés: vajon a Meta és a Google valóban végleg kivonulnak, vagy csak megpróbálják alakítani a szabályozást? Valószínűleg mindkettő igaz. Ez egy stratégiai húzás. Egy üzenet: ha a szabályozás túl merevvé válik, ők bármikor leléphetnek – és az EU politikai kommunikációja ezzel nehezebb helyzetbe kerül. Ez nem csak reklámköltés kérdése. Ez információs tér, elérés, és befolyás kérdése.
Merre tovább?
Az online kampánygépezet nélkül új utakra lesz szükség.
- Előtérbe kerülhet a tévé, a rádió és az óriásplakát?
- Felértékelődnek az influenszerek, akik nem hirdetésként, hanem „saját véleményként” fogalmaznak meg politikai tartalmakat?
- Visszatér a zárt csoportos kommunikáció, hírlevelek, WhatsApp-láncok világa?
Egy biztos: A kampányok nem maradnak csendben. Csak átalakulnak. És aki nem ismeri fel időben az új játékszabályokat, a következő választáson nemcsak a szavazókat, hanem a saját hangját is elveszítheti.
Jung & Stark
Nem kommentelünk. Elemzünk. Ahol az átláthatóság nem hirdetési opció, hanem stratégiai szemlélet.
